EGY AGYRÉM!
A költözés napján 2 teherautó jött értünk, két 25 m3es. Az elsőt csurig pakolták. Ezzel és a gyerekekkel Árpi elindult az új házhoz Kápolnásnyékre, hogy beengedje őket. Nekem azonban a másik teherautóval utaznom kellett még egy állomásra, miután ezt is megpakolták a “maradékkal”. Így Mányon lezártunk egy fejezetet, leellenőriztem még egyszer minden zugot, a házat bezártam, és titokban a 2 rakodó munkás mellett a bakon sírva búcsúztam el minden háztól, ismerős helytől. Szerettünk itt lakni!
Másfél hónapig pakoltam gyakorlatilag egyedül (igaz a bepakolt dobozokat Árpi minden este kivitte a garázsba, ez sem kis feladat), 3 hat év alatti kisgyerekkel, csöppet kimerültem. Az új házban nagyjából kitaláltam mit hova, szóval arra kértem, hogy a logikusan felcímkézett dobozok majdnem konkrétan oda kerüljenek már, ahol nekem csak kipakolnom kell majd, újabb másfél hónapig. A második teherautóval este 7-re érkeztünk meg, a gyerekek éppen betegek voltak és ahogy én boldogan körbe szerettem volna járni a birodalmunkat, síléceket találtam a nappaliban és a gyerekek ágyneműjét, amibe gyakorlatilag azonnal le kellett volna fektessem őket, sehol.
Gyógyszerekre, asztmasprayre esélyem sem volt.
Árpi elmesélte, hogy elkezdtek címkék szerint pakolni, de annyira lassú volt, és reggel 7 óta pakoltak már megállás nélkül, hogy egy idő után elkezdtek zsúfolni.
Így történt az, hogy 150.000 ft kifizetése után mi még napokig pakoltunk csak dobozokat és bútorokat, pincébe le, pincéből fel, hogy egyáltalán az első dobozokat ki lehessen rámolni.
Ezek a fotók az elbeszélt több napos pakolás után készültek, amikor már volt egy ágyuk is és megkezdődhetett a KIpakolás. Egy agyrém. Soha többé nem költözünk! Mondtam Árpinak, én innen megyek a temetőbe 🙂
A gyerekeket nagyon megviselte, hónapokig átmeneti állapotban, dobozok között, rendszer nélkül, pattanásig feszült és fáradt szülőkkel. Ezt is adjátok hozzá a fotókhoz 🙂 A végleges berendezkedés helyett most életünk visszaszerzése az elsődleges cél, amihez persze, ahogy eddig is hangsúlyoztam kell a lakberendezés. Legyen nyugodt, átlátható és szép, de a következő fél évben még sokat fog alakulni, amiről folyamatosan jelentek majd. Most inkább csobbanunk egyet és sokat vagyunk együtt!
Az a legnehezebb, amikor te a maradék erőddel próbálsz valamit, de a három háromfele beelőz, mondják ők is segítenek és nesze neked, szétdobált legók. Állítólag szortíroznak éppen, tőlem tanulták, mondják!
De végre világos és száraz és egészséges és saját!
Szombaton költöztünk, rögtön másnap ez lett a templomi ruhánk, még szerencse, hogy legalább meleg van.
Veletek együtt én is kíváncsi vagyok milyen lesz a végleges berendezés. Addig is szép nyarat mindenkinek!
Bori
