Családterápia lakberendezéssel :-)

Mielőtt bármivel is továbbmennénk, megírom Nektek, miért tartom fontosnak foglalkozni a gyerekszobával.

Kisgyerekes családokon látom a legtöbbet, hogy a szülők elveszítik önbizalmukat, és nem találják az egyensúlyt a házasságban, a kisgyerekes élet miatt.

Először egy vendéglőt szerettem volna nyitni, középen egy üvegfalú játszóházzal, ahol a gyerekek biztonságban és lekötve tudnak játszani, ahol munka után összeülnek a szomszédok, barátok, csak egy csésze kávéra vagy egy könnyű vacsorára és úgy tudnak beszélgetni, még ha csak fél órát is, hogy közben nem kell állandóan azon izgulni, hogy a gyerek kiszalad az útra, vagy leesik a mászókáról, hanem el lehet engedni a koncentrált figyelmet. Hogy az élet és házasság ne arról szóljon, hogy apa 8 óra munka és 3 óra ingázás után kakás pelenkákra érjen haza, és arra, hogy a halálosan magányos és kimerült felesége rázúdítja azonnal egyrészt az összes gyereket, valamint, hogy aznap ki hányat bukott, és kinek hány kis fogacskája nőtt ki, mindent, ami a legtöbb idejét kitölti, mivel egész nap nem tud kihez szólni. Egy ilyen vendéglőben teljes odaadással lehetne beszélgetni egy jót, emberek közé menni, felöltözni, hajat mosni, egymásra figyelni. Átmenet a napközbeni mackónadrágos élet és az őrült tempójú munka, családfenntartós rohanás között, hogy megmaradhassunk nőnek és férfinak, anyának, apának, embernek.

Vendéglőt nyitni még nem állt módomban, de a festéshez és művészetekhez érzett elköteleződést, valamint a rendszerben gondolkodást és az ehhez kapcsolódó praktikus lakberendezés gyakorlatát szüleimtől kaptam ajándékba, és ahogy az idő halad és egyre többet mozgok kisgyerekes családok körében, így érett bennem a gondolat, hogy a lakberendezéssel is rengeteget lehet segíteni ugyanezen területeken.

Egy rendezett otthonban, ahol minden praktikus, kényelmes és logikus, ahol mindennek helye van, ott könnyebben megy a házimunka, a takarítás és fele annyi időt vesz el, jó kedvvel kezdünk neki, nem érezzük magunkat a ház rabszolgájának és a gyerekek sem lesznek feszültek. A férjeink is a nyugalomra érkeznek haza, és nem a mosatlan edényekre. A zsúfoltság az otthon ősi ellensége. Meg kell különböztetnünk a hasznos holmikat és a lim-lomokat, frissítő, felszabadító érzés, ha megszabadítjuk a lakást a ritkán használt eszközöktől. Ha kicsi a ház, amiben élünk, használjunk kevesebb bútort és tárgyat, téveszme, hogy mindenre szükségünk van. Nem engedhetjük meg, hogy élettelen tárgyak vegyék át helyünket saját otthonunkban. A nyugodt és pihentető élethez szellős és szabad terekre van szükségünk, ebben tudunk nyugodtan és szabadon élni, így lesz az életünk is,  házasságunk is, mi magunk is, gyermekeink is kiegyensúlyozottak.

Ha ennek ráérzünk az ízére, rájövünk, hogy a lakásban mindennap van mit rendezgetni, de már nem azért, hogy utolérjük magunkat, hanem, hogy csinosabbá, még kényelmesebbé varázsoljuk szeretett családunk fészkét. Ha az energiáinkat ebbe fektetjük bele, akkor nemcsak egy szép otthont nyerünk vele, de egy új hobbit is, egy terepet a megújult házassághoz, eltereli a figyelmünket a gyerekneveléssel járó magányról és ad egy rendszert, amivel gyermekeink fejlődését is elősegíthetjük.

Kérlek Benneteket, tartsatok velem ebbe a különleges játékos világba, ami a család összes tagjának javára fog válni!

Szép nyárias napot kívánok!

Bori